A nők haláluk napjáig nem titkolhatják egykori szerelmeiket. Benne maradnak azok a mozdulatokban, a szokásokban, a kifejezésekben.
Nem egész ember az, akinek életét egy mély, mindenekfelett uralkodó szerelem meg nem nemesítette.
Gyakorta, amikor kijelentjük, hogy "én szeretlek téged", hatalmas ént mondunk, és aprócska tégedet.
A szerelem vak,ha szeremles vagy ne hidd,hogz nem hibázol túl sokat!
A szerelem mindig ugyanaz, nem ismer évszakot, se éghajlatot,Se órákat, napokat, hónapokat, melyeket az idő elfoszlatott.
Szerelmes szeme sast is megvakít; Szerelmes füle felfog bármi neszt, Mit még a leggyanakvóbb csősz se hall; A szerelem tapintása lágyabb És érzőbb, mint csigáknak gyenge szarva
Az idő túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.
Nem az a fontos meddig élünk, hogy meddig lobog vérünk, hogy csókot meddig kérünk, és adunk, hanem az, hogy volt egy napunk amiért érdemes volt élnünk!
Szeretnék szeretni, szerelmes szívedből szerelmet szerezni, szólj szaporán szerelmes szívedből, szerelmes szívem százfelé szakad.
Nem azt szeretem benned amilyen vagy hanem, azt amilyen én sosem lehetek!
A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.